2017. november 12., vasárnap

Christmas wish list 2.

Végre van egy kis időn leülni egy bögre teával és böngészni a neten. Tegnap megérkezett az új fotelunk, ami ugyan még áthúzásra vár (a felújításáról biztosan olvashattok majd), de addig is fehér pléddel leborítva, díszpárnákkal funkcionál. Annyira jó érzés belekucorodni, hogy úgy döntöttem blogírós fotellé lép elő most azonnyomban.
A nővérem írásán felbuzdulva arra gondoltam, hogy nekem sem ártana lassan összeszedni a karácsonyi ajándéklistámat. Általában elég válogatós vagyok és sok mindent idő előtt beszerzek magamnak, így aztán a karácsonyfa alá elég nehéz ajándékot dugni nekem. Összeszedtem néhány dolgot, amivel az idei karácsonyon nem lehet mellé lőni.


 Az első néhány ötletem az mindenképpen konyhafelszerelés. Azt gondolom egyre felszereltebb a konyhám, de van néhány dolog, ami azért még elkelne. Többek között nagyon vágyom egy wok-serpenyőre, amivel különböző egytál ételeket tudnék készíteni. Általában magamra főzök, úgyhogy mindenképpen praktikus lenne.


A következő ötletem szintén konyhai dolog. Amikor beköltöztünk, akkor tudatosult bennem, mennyire vágyok egy mákdarálóra. Vicces, mert ez azért nem egy olyan kellék, amit az ember mindennep használ, de valahogy nekem mégis néha hiányzik. A legjobb az lenne, ha a BOSCH mindent tudó kis gépemhez lenne kiegészítő felszerelés, de igazából nem tudom, hogy van-e ilyen tartozéka. Érdemes lehet utána járni annak, aki ilyesmit venne nekem. :)




 A konyhán tovább haladva valami csajos dolog következik. Újabban teljesen ráfüggtem a magyar kézműves dolgokra, többek között ékszerekre és táskákra. A születésnapomra már kaptam egy csodás multifunkcionális táskát, amit imádok. Most egy másik tervező táskái után bomladozom. Imádom ezeket a szuper mintákat. Kedvencem a banánleveles, illetve a képen nem látható pozsgás mintájú, de ITT további szuper mintákkal találkozhattok.










A barátommal nagyon társas rajongók vagyunk és elég sokat szórakoztatjuk magunkat azzal, hogy játszunk valamit. Az egyik régi nagy kevencünk a Dixit. Nekünk nincs meg a pakli, de több barátunknak igen. Másik nagy rajongásom a karácsonyi társaozás, de sajnos a családunk annyira nem rajong érte. Bízom benne, hogy talán ez a játék lenne az, ami nekik is elnyeri a tetszésüket.









Az idén a barátommal nem veszünk egymásnak ajándékot, mivel az erre szánt összeget inkább összedobjuk és XBox-ot veszünk belőle. Szintén a játék szenvedélyhez kapcsolódva. Már meg van néhány része, illetve játék is, de a kinecktünk még úton van. A költségekbe ez a játék most nem fér bele, viszont a kineckthez szerintem elegedhetetlen egy jó táncos játék. Évek óta szeretném kipróbálni és nagyon vicces lenne az egész családdal ropni a tv előtt. 











Új szerelmem a gyűrűs kalendárium és gyakorlatilag bármi, ami a dekorálásához szükséges, az nekem nagyon jó ajándék lenne. Nagyon szeretnék egy kalendárium lyukasztót, egy lapvágót és mindent, ami ragasztó, matrica, jegyzetlap, vagy akármi. Még nem késő lerendelni mindent Ebayről.









Mióta beköltöztünk szeretnénk egy mustár színű ágytakarót az ágyunkra, de nem igazán találtunk eddig megfelelőt. Az IKEA-ban találtam most egyet, ami passzolna hozzánk. Sok hozzáfűzni való nincs. Bármi, ami hasznos lakásdekoráció, az jöhet. Az ágytakarón kívül nagyon passzol a lakásunkba minden, ami réz színű, vagy szürke.











Utolsó ötletem ez az adventi kalendárium. Végig néztem a kínálatot és számomra a legtöbb tele van haszontalanságokkal, viszont mikor megláttam az Yves Rocher kalendáriumát, teljes lett a szerelem. Imádom a márkát, gyakorlatilag az évek során szinte minden szépségápolási kencémet ilyenre cseréltem. Bár az árát egyébként sokallom, azért nem hiszem, hogy nem tudnék mondani ennek a kalendáriumnak. 







Ez lenne az én ajándéklistám, ami lehet másnak is hasznos. Sokszor én is mások ajándéklistájából inspirálódok, amikor nem tudom, hogy egy-egy ismerősömnek mivel készüljek. 

Én már nagyon lelkesen várom az ünnepeket és nagyon sok inspiráló fotóval várunk titeket a Facebook oldalunkon és az Instagramjainkon. Kövessetek bennünket ott és nézzétek meg mi hogyan készülünk az ünnepre.

2017. november 4., szombat

Christmas wish list

Közelednek az ünnepek. Már lassan kezdem érezni a karácsonyi fűszerek illatát, a látni díszek csillogását, ízlelni a forraltbor és a tojáslikőr ízét, és akkor hoppá, eszembe jut, hogy jó lenne elkezdeni gondolkodni a karácsonyi ajándékokon is. És ekkor eszembe jut, hogy a szeretteimnek is bizonyosan a fejükben járnak már ezek a gondolatok. És miért is ne segítenék nekik kitalálni, hogy mit szeretnék?
Már napok óta jegyzetelem, hogy mik azok a tárgyak, amikre igazán vágyok, de nincsenek meg nekem, vagy sohase venném meg saját magamnak. Hisz valljuk be, a karácsony a szeretet ünnepe, de azért az ajándékozásé is.
Elkészítettem a saját kis 'wish list'-emet, így aki meg szeretne lepni, nyugodtan tud belőle szemezgetni.





Összecsukható bevásárlókosár

Már régi vágyam egy igazán szép (nem a képen lévő) összecsukható bevásárlókosár. Néha a Lidl-ben szokott lenni, de a mintájuk sohasem tetszik. Valami vintage-ra, vagy nőcisre gondolnék, virágosra, rózsaszínre, mentára, stb. Aki ismer, biztosan tudja, hogy mire gondolok. ;)

Világító sminktükör

A sminkasztalom sajnos nem a legjobb fényviszonyok közé lett elhelyezve, és máshova sajnos nem is tudom tenni. Van ugyan egy sminktükröm, de főleg télen alig látom reggelente valamit, éppen hogy csak tippelek :P
(Ilyenkor születnek a bohócos pirosítások :D)
Nagyon szeretnék egy olyan tükröt, ami elemes, és körben megvilágítja az arcomat, miközben sminkelek.
Fodros ágynemű huzat

Szintén régóta áhítozom erre a Mömaxos fodros ágynemű huzatra. Tudom, hogy nem túl fiús, de mindenképpen kettőt szeretnék belőle. Már lebeszéltem B.-vel is, engedélyt adott rá, és mindig készülök, hogy valami akciókor megveszem, de valahogy mindig elmarad. Még nem döntöttem el, hogy két fehéret, két rózsaszínt, vagy egy fehéret és egy rózsaszínt szeretnék, de már annak is örülnék, ha valaki egyel meglepne, mert nem a legolcsóbb mulatság. (Bár olcsóbb, mint a Csipkelengyénél)




Jó minőségű, fém tojásszeletelő

A történet úgy kezdődik, hogy van egy szar 100 Ft-os műanyag tojásszeletelőm. És mindig készülök, hogy megveszem az utódját, de olyat szeretnék, ami egy örök darab. Néha a Lidl-ben szokott lenni, de mindig sajnálok kiadni egy tojásszeletelőért 1500 Ft-ot. Valaki igazán meglephetne vele...


Pici arany medál

Van egy nagyon szép vékony aranyláncom, amit a nagymamámtól kaptam, és szívesen hordanám, de a hozzá tartozó medállal nem tudok azonosulni. Szeretnék hozzá egy pici szívet, (vagy mást, az ajándékozóra bízom, csak pici legyen) és így már a mindennapokban is szívesen viselném.


The five-minute journal

Sok online média szereplőt követek, és a külföldiek között van Mimi Ikonn és Alex Ikonn, utóbbi a megálmodója a Five minute journal-nek, ami egy napló, amiben minden nap összefoglalhatjuk a velünk történteket, hálát adhatunk, pozitív gondolatokkal tölthetjük meg, ezáltal az életünkre is pozitív hatással van. Sajnálom, hogy csak online lehet megrendelni :/




Stahl Judit szakácskönyvek

Nagy közhely nálam ez az ajándékötlet, nem lehet vele mellé lőni, kivéve, hogyha már megvan. :P
Inkább azokat a szakácskönyveket kedvelem tőle, amelyek címében szerepel a "gyors" szócska. 
Főzés terén nem járok az élen, de ha Stahl Judit receptjeit készítem, még nem lőttem mellé.

The body shop kozmetikumok

Annyit áradoznak róla, hogy mindig szerettem volna kipróbálni, de még sose sikerült. (Hazudok, mert a barátnőmtől egyszer kaptam egy ajakápolót, amit nagyon szeretek ;))
A legjobban a kis kiszerelésű testvajak és kézkrémek érdekelnek, de bármi illatosra vevő volnék.
Essence kézkrémszett

Ez egy újdonság most a piacon, és mindenki tudja, hogy kézkrém függő vagyok. Szívesen kipróbálnám ezt a szettet, bár nincsenek jó tapasztalataim az Essence kézkrémekkel, de azért ajándékba elfogadnám. Egyébként úgy általában én szívesen fogadok bármilyen drogériás ajándék csomagot. Bár közhelyesnek tűnhet, én örülnék nekik!
+1 Balea adventi kalendárium

2 évvel ezelőtt megvettem magamnak, és tök jó volt az utazások során elhasználgatni a mini termékeket. Tavaly nem vettem meg, mert még mindig volt belőle, viszont év végére kezd kifogyni a készlet. Viszont tisztán emlékszem, hogy én anno 2200 Ft-ért vettem meg akciósan, most pedig teljes áron 8000 Ft. 
Pedig olyan jó lenne idén is, a legjobb pedig az lenne, ha igazi adventi naptárként, december 1-től nyitogathatnám! :)


Remélem tudtam segíteni annak, aki ajándékkal készül nekem. Tettem bele olcsóbb és drágább dolgot is, és olyat, ami jól kombinálható egymással.
Lehet, hogy még ötletet is adtam, hogy te mit szeretnél kapni, de ha kedved tartja készíts te is saját listát, ezzel is sokat segítve az ajándékozóidnak!


Ti mit szeretnétek kapni karácsonyra?

2017. október 29., vasárnap

Almás öntött kifli hideg őszi napokra


Az albérletbe költözésben a legjobb dolog számomra a saját konyha volt. Egész kicsi koromtól nagyon szeretek sütni, főzni, de a kollégium vagy a szobabérlés nem igazán adott lehetőséget a kiteljesedésre. Most már a szekrényben nem csak só és bors van, és lassacskán beszerzem a legtöbb alapvető konyhafelszerelést is. Ráadásul végre van helye és értelme betárazni a családi befőttekből, gyümölcsökből és zöldségekből.

A hűvös őszi szeles napokon a bekuckózás helyett én általában a konyhában bújok el a hideg elől. Általában valami szezonális süteménnyel kísérletezek. Most éppen az öntött kiflit kívántam meg, amit régen nagyim és anyukám is csinált nekünk. Az interneten csak mákos verziókat találtam, de én tisztán emlékszem, hogy almásan is ettük. Anyukám instrukciói és az emlékeim alapján elkészítettem a saját verziómat és meglepő módon nagyon hasonlít az eredetihez. Most leírom nektek, hogyan is készítem ezentúl az almás öntött kiflit.

Alapanyagok:
-          4 kifli
-          3 alma
-          3 tojás
-          2-3 dl tej
-          cukor (én nádcukrot használtam)
-          vaníliás cukor
-          fahéj
-          szokásos csipet só

Elkészítés:
Feldaraboljuk a kifliket karikákra, a almákat pedig kis téglatestekre. Én nem kockára vágtam, mivel a kifli korongok sem lesznek igazán aprók, ne legyen túl nagy a kontraszt közöttük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét felverjük. Amikor már egész kemény a hab, egy kis cukrot adunk hozzá, hogy legyen egy kis íze. Ezután elkészítjük az öntetet. A tojássárgájákhoz hozzáadjuk a tejet, 2 teáskanál vaníliás cukrot, 2 teáskanál fahéjat, egy csipet sót. Összekeverjük a kiflit, az almát és az öntetet, hogy a kifli jó „szottyos” legyen. Ha kevés az öntet egy kis tejjel lehet még finomítani.
Tepsinek én tortaformát választottam. A formát kivajazzuk teljesen és beleegyengetjük a masszát. A tetejére tesszük a felvert cukros habot és egy kis fahéjjal és vaníliás cukorral hintjük meg a tetejét. 160 fokon körülbelül 15 percig – ha van lehetőség alul-felül sima sütéssel – sütjük, de érdemes figyelni rá. Ha barnul a hab, készen a sütemény.

Nálunk nagy sikere volt, ezért merem megosztani veletek a saját receptemet.



Osszátok meg velünk a saját őszi sütireceptjeiteket!



Instagram: @raviki @enkelenke

2017. október 7., szombat

Bútorfelújítás krétafestékkel

Korábban írtam, hogy egyrészt költségkímélés miatt, másrészt az egyedi otthon megteremtése miatt bútor felújítós projektben vagyunk. Az első fontos bútorunk a dohányzóasztal volt. Elég sok vendéget fogadunk, akiknek valamit kínálni kell, poharakat letenni és azért hiába a nagy kanapé, arra nem lehet pakolni ilyeneket. (Meg is ölném azt a vendéget, aki ráborít valamit!) Így jött a tervezgetés. Legyen olcsó, legyen egyedi, legyen valami olyan, amiben munkaidőt kell feccolni, amit közösen lehet kivitelezni.

Ez volt az alapelképzelés, a jobb alsót találtuk meg
nagyapánál
Hosszas keresgélés után rájöttem, mi is az elképzelés. Régi, retró dohányzó asztal. Elképzeléseim szerint ezt könnyű beszerezni, mert mindenkinek volt ilyen a 80-as években. Többféle variációban létezik, és nagyon-nagyon egyszerű a felújítása. Az elképzeléseim nem igazán valósultak meg, ugyanis ilyen típusú asztalt kerestem mindenhol és sehol nem találtam. Ha egy-egy leharcolt darab szembe jött velem az interneten, annak pedig horrorisztikus volt az ára!

Ezek után kiírtam az üzenő falamra, hátha valami ismerősöm megszánna egy asztallal. Az sem hátrány, ha akár eltudja hozni nekem valahogy, így ha már a szállítást megspórolom, nyert ügyem van. A drága nővérem hívta fel a figyelmem rá, hogy nagyapánál van egy ilyen asztal az egyik szobában, amit nem használ már. (Itt jön elő, a korábbi cikkem témája, tessék „kincskeresni” a szülőknél, nagyszülőknél!) A hazautazós hétvégén le is csaptam rá. Ha nagyapán múlik vihettem volna hozzá még két kanapét is legalább, de nekem csak az asztal kellett.

A festékek színei nem változtak meg a festék felvitelekor
és magyar termék
Azt tudtam, hogy az elképzelés nagyon egyszerű, hogy az én kis béna kezem is meg tudja valósítani. Hiába a kreatívkodás, azért mégis csak inkább szellemi munkás vagyok, mint iparművész. Tehát az elképzelés annyi volt, hogy a lapot lefestjük szürkére. Egyszínű, matt, sötét szürke, amire a nagymamámtól szerzett vágott üvegtál kerül majd.

A festék kiválasztása volt az első nagy kérdőjel. Természetesen kikértem a nővérem segítségét, aki a krétafestéket javasolta, mert annak olyan vintage hatása lesz és milyen szép lesz. Szét néztem az összes nagyobb barkácsáruházban. (Tipp: festékügyileg érdemesebb a nagyobb áruházakban válogatni, mert általában nagyobb a választék, mint a kisebb üzletekben.) Találtam egyszerű szürke matt zománcfestéket, de végül megbíztam a testvéri gondoskodásban, krétafestéket választottam.

Waxolás előtt
Első benyomásom erről a festéktípusról, hogy nagyon drága! Egészen kicsi adagokban kapható, bár viszonylag nagy felület lefesthető velük. Nekem két bútorra – egy éjjeliszekrény és egy asztallap – két átfestésre bőven elég volt. Találtam egy elfogadható áru verziót, a magyar gyártású HH Festéket. Színválasztéka nagyon is kielégítő, inspirációs képekkel tűzdelt a webshop és a Facebook oldala is aktív, ami azért elég jó referencia. Budapesten egy 11. kerületi üzletben forgalmazzák is (a honalpon megtaláljátok), így nem vesz az ember zsákbamacskát.

A festék használata egyébként semmi extra dolgot nem igényel. Én szivacshengerrel vittem fel, amitől elég érdekes textúrát kapott a bútor. Kétszer minimum át kellett mennem a felületen, hogy elfedje az alap faszínt és az erezetet. Nem tudom, hogy a saját ügyetlenségem, vagy a festék típusa, de nekem elég csíkosra sikerült. Amúgy nagyon tetszik a végeredmény, kicsit betonhatású. A 4-es metró jut róla eszembe.

Ha kész a festés, pár órát érdemes hagyni száradni. a megszáradt felület használhatatlan. Mármint ezt nem úgy kell érteni, hogy értelmetlen a festék, de szükséges az utókezelése.  Ha nem kezeljük ugyanis a festék le fog peregni, nem lehet takarítani a felületet, nagyon poros lesz a tapintása.

A felületet lakkal és wax-szal is lehet kezelni. Nekem a wax volt ideális, mivel matt asztalra vágytam. A waxot egy rongy segítségével lehet a felületre felhordani. Vigyázni kell, hogy ez a rongy ne legyen bolyhos, vagy szöszös, mert az beleragad a waxba és beleszárad. Ez sem egy ördögtől való dolog, elég gyorsan lehet vele haladni és mivel sötétebb lesz tőle valamivel a festék, egyenletesen lehet haladni vele, látszik hol van kész. Hátránya a waxnak, hogy nagyon lassan szárad. Ahogy most írom ezt a cikket három napja waxoltam és még mindig csillogós és ragadós a felület, ahol kicsit vastagabban sikerült felkenni. Kicsit félek, hogy a beleszálló por nehogy csúnya legyen rajta, de eddig nem tapasztaltam ilyesmi.

Az asztalon kívül, ha már adott volt a festék, az éjjeliszekrényemet is kicsit megreformáltuk. Ehhez egy kis okkersárga festék is kapcsolódott, mivel elképzeléseim szerint egyszer, a távoli jövőben a hálószobánk dzsungel stílusú lesz, amihez nekem passzol a sárga és a kövirózsa alakú fiókgomb (Tipp: 300 Ft-ért vettem a Tigerben, javaslom a Pepcot és a Tigert gyakran látogatni, mert mindig vannak klassz kis lakber-cuccok aprópénzért.)

Összességében a krétafestékről azt tudom elmondani, hogy egy érdekes festéktípus. Valamivel izgalmasabb, mint egy egyszerű zománc- vagy lakkfesték, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek beválhat. Antikolni nagyon szépen lehet vele, ezt megállapítottam, de mivel nekem nem ez volt a célom, nekem nem hozta el a kívánt hatást. Nem bánom, hogy ezt az anyagot használtam, mert sokkal egyedibb lett a bútorom, mint gondoltam az elején. Benne van szívünk, lelkünk azokban a sötét-világos pacákban is.

Az elkészült éjjeli szekrény
Még egész üres... :)

Használata nagyon egyszerű. Én kicsit alácsiszoltam, de elméletileg ez sem szükséges, semmilyen alapozást nem igényel. A sok száradási idő miatt azt mondanám, hogy munkaidőben nem kevés – pláne, hogy még napok után sem lehet használatba venni a bútort –, de egy hétvége alatt simán elkészíthető.

A kész asztal az őszi dekorációban

Ajánlom mindenkinek, aki valami nagyon egyedit akar alkotni.
Nem ajánlom azoknak, akik a homogén, hibátlan, műanyaghatású felületeket kedvelik.

Milyen tapasztalataitok vannak bútorfestéssel?

Addig is kövessetek facebookon itt: https://www.facebook.com/enkelenke/
Instagramon: @raviki








2017. október 1., vasárnap

Otthonteremtés albérletben - Egy új arc a színtéren


Új arc, új cikkek. Becsatlakoztam a híres-neves blogoszférába. Új perspektíva az olvasóknak egy pályakezdő, fészekrakó, igazi (sokat) költöző madár tollából.

Ez lennék én, vagyis ő :)
Először is egy pár szót magamról. Adrienn húga vagyok, Viki. Nálunk a kreatívhobbi családi vonás. Adrienn örökölte a kézügyességet én meg a türelmet az elkészítésre. Ha Adri belekezd valamibe az általában nagyon szépen sikerül. Ha én belekezdek, akkor azt úgy fogalmaznám meg, hogy sikerül... Ettől függetelnül mindig is lelkesen kreatívkodtunk, mindenki a maga módján. Kamaszként volt egy kreatívhobbis blogom, de aztán a sok fontosabb tini-tevékenység elszólított tőle. Most viszont végre én is belevágtam a nagybetűs életbe. Végre sikerült egy teljes lakást bérelni a barátommal és nem egy koliszobában, vagy munkahelyi szállóban kell nyomorogni, külön-külön. Ha érdekel titeket a téma, hogy milyen költözési kalandokon vagyok túl Budapestre költözésem óta, akkor szívesen tovább adom a tapasztalataimat. Elöljáróban csak annyit, hogy 4 év alatt ez a 10. ÉPÜLET – és ezt hangsúlyozom, mert az épületen belüli költözés még egy külön történet –, ahová minden dobozommal együtt megérkeztem. Nem csoda ezek után, hogy mennyire nagy öröm, ha végre sikerül „fészket rakni”.

Az albérletünk felszereltsége pont az a minimál, amivel kényelmesen el lehet lakni, de van lehetőségünk rá, hogy egy kicsit belevigyük a saját elképzeléseinket. Lehet mit variálni, néhány bútor hiányzik és direkt kértük a tulajt, hogy amit elvisz és újat kellene vennie, azt hagyja csak ránk, megoldjuk magunknak. Például nincs dohányzóasztalunk (spoiler: de már van!!), íróasztalunk, konyhaasztalunk és a háló és a terasz is elég üresen maradt ránk. De semmi probléma, legalább vehetünk néhány közös bútort, ami már a miénk és költözhet velünk tovább, ha sajátba megyünk. Természetesen nem nagy bútorok, mivel ki tudja most még, hogy hol fogunk lakni és mekkora helyünk lesz. Éppen csak akkorák, amiket egy kocsiba is be tudunk majd rakni ha menni kell, vagy egyszerűen értékesíthető lesz, ha már nem lesz rá szükségünk.

Abban már a beköltözéskor megállapotdunk, hogy nem szeretnénk tucat IKEA bútorokkal telezsúfolni a lakást. Az IKEA-berendezés csak végsőesetben megoldás, de az is csak akkor, hogyha látunk az elemben fantáziát. Természetesen a kedves párom fejében ez megfordult, mint egyszerű férfi megoldás, de sikerült meggyőznöm, hogy milyen jó móka lesz a közös bútorfelújítósdi és azt hiszem, mostmár ő sem bánja. Természetesen azért egy-két darabot meg kellett vennünk a lapraszerelt bútor-menyországban, de azért ha valaki belép hozzánk, nem érzi magát egy katalógusban.

Mivel a tucatbútorokról lemondtunk, maradnak a Facebookon elérhető használt bútoros hirdetések, az inspirációs képek és a türelem, hogy szembe jön velünk valami, ami tökéletes és nekünk pont szükségünk van rá. Az elképzelés meg is született elég hamar. Retró, vékonyodó lábú bútorok, modern köntösben. Persze ez a stílus most elég mainstream, de azért megpróbáljuk mégis valahogy egyedivé tenni és nem túlságosan elmenni egy minden csapból folyó hófehér, sárga bútoros ananászos-kaktuszos dizájnba. Nekem nem annyira jó sajnos az ízlésem, mint a nővéremnek, ezért muszáj valamilyen alapelképzelésre támaszkodnom, de meggyőződésem, hogyha megtalálom a tökéletes bútort, onnan minden menni fog és végre elindulunk egy stílusirányban.

Ezek alapján szeretnék néhány tippet átadni minden élet és pályakezdő, albérletbe költöző fiatal számára, hogy miként lehet a legolcsóbban és legkreatívabban megoldani az otthon kialakítását. Ebben az esetben ugye van néhány kötött elem, mint általában a bútorok, de az üzemszerű főbérlők általában odafigyelnek, hogy nagyon naturalisztikus bútorokat vásároljanak, mivel így könnyebben kiadhatóvá válik a lakás bárki számára (nemtől és korosztálytól függetlenül). Az ilyen seszínű falak és bútorok nagy segítség az otthonteremtésben, mivel nem viszik el a lakást egy bizonyos irányba, leginkább a berendezés ilyenkor semmilyen. Jöhetnek az apró ötletek.

Körülbelül ennyire szürke az álomotthonom
Rólam amit tudni kell, hogy utálom a lomokat, utálom a felesges apró kacatokat. Számomra a tökéletes otthon egyszínű, nagyon élénk díszpárnákkal, néhány üvegtárggyal, esetleg betonszerű dolgokkal. A virágokból is azokat szeretem, amik csak zöldek. Nem igazán az az igazi minimál, de majdnem. Ebből kifolyólag először amikor a családom elkezdett nekem cukibbnál cukibb lakásbigyuszokat vásárolni, a hajamat téptem. Persze ez a szeretet jele, de nekem sok minden csak porfogó. Viszont amikor az embernek az összes pénze elmegy a kaucióra, akkor nem azon kezd el gondolkozni, hogy milyen igazán menő, igazán dizájnos kiegészítőket tudna vásárolni újdonsült otthonába. És itt jön képbe újból a család.

Sosem szabad azt elfelejteni, hogy a. a családi stílusnak van esélye öröklődni, b. vannak időtlen bútorok és dekorációk c. mindig jó, ha az emberbe van egy kis kreativitás, hogy valami régi, valami ódivatú dologból alkosson valami igazán személyeset.

Pénz híján a legegyszerűbb módja az otthonteremtésnek, a használt cuccok begyűjtése. Manapság az internet tele van az emberek megunt, használt bútoraival, tárgyaival. Mindenki pénzt akar csinálni – sokszor haszontalan lomokból, de ez egy másik téma, ami igazán bosszant. Viszont a szegény ember ne válogasson! Vagyis de! Remek lehetőség ezeknek a facebook csoportoknak, weblapoknak a böngészése, így kényelmesen a kanapénkról belefuthatunk álmaink kisszekrényébe/foteljébe/pipere asztalába vagy akármilyébe. Persze ez akkor a legkönnyebb, ha budapesti vagy, mivel itt a legkönnyebb a vadászat, sokszor még a szállításban is tudnak segíteni.

Nagymama terítője és a saját bevált receptem :)
A másik beszerzési módon a felmenők kincstárainak kifosztása. Ez azért is hasznos, mert nem egyszerűen lomokat kapsz innen onnan, hanem te választhatod ki, hogy melyik lomot szeretnéd beépíteni az elképzeléseidbe. A nagyik, nagypapák örülnek, mert megszabadulnak valamitől, ami nekik már feleslges, plusz hozzátesznek valamit az otthonteremtésbe és például ha a nagyi  meglátogat talán nem tudsz neki nagyobb örömet adni, mintha a jólbevált, általa tanított recept alapján készült sütit, az ő régi süteményes tálján kinálod és nagybecsben tartod, mert az a nagyi tálja. Persze nem szabad túlzásokba esni és kifosztani a szülői házat, de ha van lehetőség, ki kell használni.

Minden nagyszülőnek más és más kincsei vannak. Érdemes megnézegetni a terítőket, párnahuzatokat, apróbb bútorokat, étkészleteket, esetleg műtárgyakat. Bevallom őszintén, elég nehezen vettem rá magam, hogy elhozzak néhány ilyen jellegű tárgyat otthonról, de aztán rákaptam az ízére és mostmár csak javasolni tudom.

Megint nagymama terítője és a barátom
anyukájától kapott kaspó
A harmadik tippem, hogy nem szégyen elfogadni a segítséget. Lehet, hogy valami olyat kapsz, ami akkor és abban a helyzetben neked nem tetszik, vagy nem teljesen olyan, mint ahogy elképzelted, de sosem tudhatod, hogy mikor változik meg az ízlésed, vagy mikor tudod felhasználni, valami egészen másra. Például mi kaptunk néhány ágyneműt és függönyt. Az ilyen dolgok amúgy is öröklődnek a családokban, nekünk meg nem volt felesleges keretünk arra, hogy a néha napján itt alvók számára külön ágyneműt vásároljunk. Alapos tisztítás után megkaptuk ezeket is. Ugyanez igaz bögrékre, evőeszközökre, szőnyegekre. Amíg nincs lehetőség megvenni a hőnáhított darabot, nem ciki olyat használni, amit kapunk, de nem az igazi. Mindenki tudja, hogy elkezdeni nehéz, és még nagyobb az öröm, ha sikerül végre beszerezni azokat a kincseket, amik jó pár éven át elkísérnek majd minket.
A tesómmal nagy kincsvadászok vagyunk. Legyen az ruha, ékszer, de mostanában bútorokban is utazunk. Érdemes néha kimenni bolhapiacra, vagy használtbútor kereskedésbe, mert sokszor olcsóbb, mint a neten bogarászott dolgok és igazi kincsek bukkannak fel. Persze ezeknél a dolgoknál nem hátrány, ha az emberben van némi kreatívítás, de sokszor modern és teljesen jó állapotú dolgok is előbukkannak. Ha nem érzünk magunkban elég kreatívitást, egy újra lakkozás is sokat segíthet a kűlcsínyen. Fiókgombok az ebay-en párszáz forintért megvásárolhatóak és máris új karaktert nyer az a régi rossz fenyőszekrény, ami éveken át a nagymama hátsószobáját díszítethette.

A legfontosabb tanácsom tehát minden otthonteremtő számára, hogy legyen kreatív! Persze ez nem egy egyszerű feladat, de manapság az internet bugyrai televannak inspirációkkal, kreatív megoldásokkal. A Facebook üzenőfalat görgetve minden második kis videóblokk valami egyszerű DIY projekt. Lássunk fantáziát régi darabokban és ne féljünk túlnézni a nagy lakberendezési áruházakon! Lehetőségek mindenhol vannak és a tudatosság nagy spórolási trükköket tud adni mindenki számára.

Nektek milyen egyéb ötletetek van az otthon melegének megteremtésére?


Addig is kövessetek facebookon itt: https://www.facebook.com/enkelenke/

2017. július 28., péntek

Must have vivre lakáskiegészítők

Biztosan sokatok hallott már a vivre.hu online vásárlói közösségről, de abban is biztos vagyok, hogy sokan vannak akik még sohasem. Pedig egy nagyon gazdag, kreatív és különleges online bútor és kiegészítő áruházról van szó, amit nem szabad szó nélkül hagyni. Valójában nem is egy szó szoros értelmében vett webáruházról van itt szó, inkább vásárlói közösségnek nevezik magukat, az oldalon pedig különböző gyártók által összegyűjtött szebbnél szebb, és igazán egyedi dolgokat találunk. Itt bevásárolva aztán biztosan nem lesz tucat Ikea lakásunk:)

De lássuk, miről is szól az oldal:

"A Vivre egy online vásárlói közösség, ahol megtalál minden szükséges kelléket otthonának, kertjének szebbé tételéhez, valamint egyéb kiegészítőket is vásárolhat. Felkutatjuk az egész világon a minőségi termékeket és mindenki számára elérhetővé tesszük őket az erre a célra kifejlesztett eladási akcióinkban, nagyon előnyös árakon."

Ráadásul a regisztrációt követően egy 1750 Ft-os levásárolható kupont kapunk ajándékba, amit beszámíthatunk a vásárlásunkba.

Ennek én igazán nem tudtam ellenállni, és kiválasztottam pár szuper cuccot, amit szívesen megrendelnék, vagy meg is fogok rendelni.

Fehér csipke polc


Nem is tudom mióta vadászom a tökéletes fűszertartó polcot a konyhába, de azt hiszem, most megleltem. Eredetileg valami régi natúr fa színűre gondoltam, de ez szerintem sokkal izgalmasabb! A mérete is tökéletes, és az Ikeás csipkés virágtartóhoz, amiben most a 3:1-ben kávékat tartjuk tökéletesen fog illeni. Még alszom rá a hétvégén, de azt hiszem ez hamarosan landolni fog az online kosaramban.




Ezen a polcon számomra nem is a hozzá csomagolt cicás falmatrica a megnyerő, hanem hogy a wc-be szintén már ezer éve keresem a tökéletes méretű egyszerű falipolcot. Az az egy dolog nem tetszik a vivre-ben, hogy mindenről csak 1 kép van. Ma írtam nekik egy e-mailt, hogy a pontosabb méretekről és a felszerelésről érdeklődjek, de ha minden ok, akkor ezt is megrendelem. Remélem fognak válaszolni!










Ha nem jön be az előző polcocska, akkor B tervnek már kinéztem ezt a kettőt. Nekem csak egyre van szükségem, de ha tovább tudom értékesíteni az egyiket, akkor nagyon olcsón megúszom ezt a vásárlást. :)














A dekorációk között is nézelődtem, és a karácsonyra kapott polcomon el tudom képzelni ezt a kis képet. Sok hasonló más virágos fali képpel is találkoztam a Vivre-n, de a képregényhősöktől kezdve a felíratokon át a választék kb. határtalan. Érdemes végigböngészni!














Inspirációnak sem hátrány ez az oldal. Ezért a csipkés faliképért  biztosan nem adnék ki több mint 6000 Ft-ot, ellenben szívesen elkészítem a nagymamám által horgolt terítőből, zsákvásznat pedig kb. minden méteráruban találni. A polcocska mellé csodásan fog illeni a konyhába. 










És ha már ennyire bele vagyok szerelmesedbe a csipkés és horgolt mintákba, nem hagyhattam ki ezt a gyönyörű fürdőszoba szőnyeget se, ami nagyon szépen mutatna nálam is. (Bár jelenleg nincsen szükségem több szőnyegre :P )







Most egyelőre várom, hogy válaszoljanak az e-mailemre, és meg is rendelek egy pár dolgot. Igyekszem majd facebookon beszámolni róla, hogy mik a tapasztalataim. Remélem ti is kedvet kaptatok a rendeléshez, és megosztjátok majd velem!

2017. június 28., szerda

Toszkána útinapló 2.

2017.06.26. Strandos nap

Ahogyan az előző bejegyzésemet befejeztem, hétfőn strandolással folytattuk a pihenésünket. Már előre kinéztem jó pár strandot, olyat is ami elhagyatottabb, és olyat is, ami népesebb. 
Ezért hétfő reggel nem keltünk korán, kb. dél körül indultunk el. 
Előtte azért el szeretném mondani, hogy vasárnap este óta az egész farmon full kettesben vagyunk. Napközben azért el-el jönnek a tulajdonosok, tesznek-vesznek a házon, takarítanak, stb., de este, mire hazaérünk, és éjszaka nincs itt senki. Kicsit félelmetes is egy ekkora birtokon, egy régi házban éjszaka, de nagyon izgalmas és romantikus is egyben. Mert azt az előzőekben nem mondtam, hogy azért nem írtam településnevet, mert nem egy településen vagyunk, hanem a fő úttól kb. 1 km-re egy földúton haladva, a semmi (illetve az olajfa ültetvények) kellős közepén.
Aznap délelőtt reggeli után tudtunk találkozni a szállásadónkkal Teresával, kifizettük a cechet, és először egy elhagyatott strandot a Cala del Leone-t támadtuk be. Az "elhagyatottat" idéző jelbe teszem, mert ebben a melegben, szerintem nem létezik olyan, hogy elhagyatott, itt is voltunk azért bőven. Egy meredek sziklapart aljában volt a kavicsos strand, ahova először egy erdei ösvényen, majd egy sziklafalba vájt lépcsőn haladtunk, végül az aljához közelítve sziklamászó tudásunkat is meg kellett csillogtatnunk a lejutáshoz, ami így nagyon izgalmas volt. Odalent gyönyörű kék tenger, és óriási hullámok fogadtak bennünket

 
A háttérben lévő sziklán kellett a végén lemászni
Itt fürödtünk egy kicsit, illetve inkább B., mert tényleg akkora hullámok voltak, hogy én csak térdig mertem bemenni, mégis mindig fellöktek. B. persze nagyon élvezte a habokban való ringatózást.

Kicsit később összeszedtük magunkat, visszamásztunk, hogy átmenjünk egy számomra kényelmesebb fehér homokos tengerpartra, a Rosignano Solvay-re. Itt először egy strandos étkezdében ettünk egy melegszendvics félét ebédre, és ittunk egy apperol spitz-et hozzá, sok jéggel, mert nagyon meleg volt. 


Előtte felfújtuk a pizzánkat és azon libegtünk a hullámokon (mert azért itt is voltak). Érdekes, hogy nincsenek fix árusok a strandon, hanem lánctalpas kiskocsikkal mennek fel alá a fagyi-ital-, és fürdőruhaárusok. A homok hófehér volt, és apró szemcséjű, a tenger jégkék, B. pedig még egy jót szundított is a tengeri szellő és napsütés forgatagában. 
Hazafelé egy igazi toszkán vidéken vezetett az utunk, a naplementében csodáltuk a szalmabálákat és napraforgómezőket cédrusfákkal szegélyezve. B. nagyon kis romantikus volt, mert egyszer csak megállt és szedett nekem egy szálat a napraforgóvirágból, amiben azóta is itt gyönyörködünk az étkező asztalon. Már sötétben értünk haza, és a vacsoránkat a medence mellett fogyasztottuk el.

   
2017.06.27. Chinque Terre

Másnap reggel korán keltünk, hogy minél hamarabbi hajóval elindulhassunk Lericiből a Chinque Terre-re, ami egy 5 faluból álló tengerparti szakasz: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza és Monterosso. 
Lerici tetején 10 Euroért egész napra le tudtuk tenni az autót, innen pedig 1-1 Euroért busszal jutottunk le a kikötőbe (a buszjegyek visszafelé is érvényesek). Szinte sorba se se kellett állni, már vettük is az egész napos hajózási jegyet (35 Euro/fő), és pattantunk is a hajóra, ahol nagyon jó helyet fogtunk ki az emeleten hátul. Még gyorsan benaptejeztük magunkat, és már suhantunk is a tengeren, ami nagyon izgalmas volt, mert a nagy hullámok néha rendesen megdobták a járművünket.


Az első állomásunk Riomaggiore volt, ami szerintünk a legszebb volt mind közül. Onnan áthajóztunk Monterossoba, de azt nagyon túristásnak találtuk, így ettünk egy fagyit és hajóztunk tovább Vernazzába. Itt is szétnéztünk, és visszamentünk Riomaggioréba, ahol ücsörögtünk kicsit, vásároltunk szuveníreket, és ennyi hajókázással és bóklászással igazából el is ment a nap, mert már ott voltunk, hogy indulni kell vissza a hajóval Lericibe. (Manarolában és Cornigliában nem állt meg a hajó.) Nagyon sok szépet láttunk, de itt van pár kép:









Hazafelé már nagyon éhesek voltunk, mert az útra csak 2-2 szendvicset csomagoltam, de olyan meleg van, hogy igazából napközben nem is éhes az ember, ezért kipróbáltuk a helyi Mekit. Olyanokat rendeltünk, amiket otthon nem kapni, pl. hot souce-t, ami egy az egyben gulyás krém. Elég undi volt azzal a sültkrumpli, úgyhogy azt nem is ettük meg. Itthon várt még minket egy baby dinnye, ami annyira finom volt, és édes, minden pontján, nem csak a közepén, hogy az szinte hihetetlen. Biztos veszünk még belőle!


Most megint várom, hogy Balázs felébredjen, és induljunk a strandra! Még nem tudom, hogy ma valami újat fedezünk fel, vagy visszamegyünk a fehér homokos Rosignano Solvay-re, de majd kiderül. :)

Puszi mindenkinek!

Folyt. köv.