Otthonteremtés albérletben - Egy új arc a színtéren

Új arc, új cikkek. Becsatlakoztam a híres-neves blogoszférába. Új perspektíva az olvasóknak egy pályakezdő, fészekrakó, igazi (sokat) költöző madár tollából.

Ez lennék én, vagyis ő :)

Először is egy pár szót magamról. Adrienn húga vagyok, Viki. Nálunk a kreatívhobbi családi vonás. Adrienn örökölte a kézügyességet én meg a türelmet az elkészítésre. Ha Adri belekezd valamibe az általában nagyon szépen sikerül. Ha én belekezdek, akkor azt úgy fogalmaznám meg, hogy sikerül... Ettől függetelnül mindig is lelkesen kreatívkodtunk, mindenki a maga módján. Kamaszként volt egy kreatívhobbis blogom, de aztán a sok fontosabb tini-tevékenység elszólított tőle. Most viszont végre én is belevágtam a nagybetűs életbe. Végre sikerült egy teljes lakást bérelni a barátommal és nem egy koliszobában, vagy munkahelyi szállóban kell nyomorogni, külön-külön. Ha érdekel titeket a téma, hogy milyen költözési kalandokon vagyok túl Budapestre költözésem óta, akkor szívesen tovább adom a tapasztalataimat. Elöljáróban csak annyit, hogy 4 év alatt ez a 10. ÉPÜLET – és ezt hangsúlyozom, mert az épületen belüli költözés még egy külön történet –, ahová minden dobozommal együtt megérkeztem. Nem csoda ezek után, hogy mennyire nagy öröm, ha végre sikerül „fészket rakni”.

Az albérletünk felszereltsége pont az a minimál, amivel kényelmesen el lehet lakni, de van lehetőségünk rá, hogy egy kicsit belevigyük a saját elképzeléseinket. Lehet mit variálni, néhány bútor hiányzik és direkt kértük a tulajt, hogy amit elvisz és újat kellene vennie, azt hagyja csak ránk, megoldjuk magunknak. Például nincs dohányzóasztalunk (spoiler: de már van!!), íróasztalunk, konyhaasztalunk és a háló és a terasz is elég üresen maradt ránk. De semmi probléma, legalább vehetünk néhány közös bútort, ami már a miénk és költözhet velünk tovább, ha sajátba megyünk. Természetesen nem nagy bútorok, mivel ki tudja most még, hogy hol fogunk lakni és mekkora helyünk lesz. Éppen csak akkorák, amiket egy kocsiba is be tudunk majd rakni ha menni kell, vagy egyszerűen értékesíthető lesz, ha már nem lesz rá szükségünk.

Abban már a beköltözéskor megállapotdunk, hogy nem szeretnénk tucat IKEA bútorokkal telezsúfolni a lakást. Az IKEA-berendezés csak végsőesetben megoldás, de az is csak akkor, hogyha látunk az elemben fantáziát. Természetesen a kedves párom fejében ez megfordult, mint egyszerű férfi megoldás, de sikerült meggyőznöm, hogy milyen jó móka lesz a közös bútorfelújítósdi és azt hiszem, mostmár ő sem bánja. Természetesen azért egy-két darabot meg kellett vennünk a lapraszerelt bútor-menyországban, de azért ha valaki belép hozzánk, nem érzi magát egy katalógusban.

Mivel a tucatbútorokról lemondtunk, maradnak a Facebookon elérhető használt bútoros hirdetések, az inspirációs képek és a türelem, hogy szembe jön velünk valami, ami tökéletes és nekünk pont szükségünk van rá. Az elképzelés meg is született elég hamar. Retró, vékonyodó lábú bútorok, modern köntösben. Persze ez a stílus most elég mainstream, de azért megpróbáljuk mégis valahogy egyedivé tenni és nem túlságosan elmenni egy minden csapból folyó hófehér, sárga bútoros ananászos-kaktuszos dizájnba. Nekem nem annyira jó sajnos az ízlésem, mint a nővéremnek, ezért muszáj valamilyen alapelképzelésre támaszkodnom, de meggyőződésem, hogyha megtalálom a tökéletes bútort, onnan minden menni fog és végre elindulunk egy stílusirányban.

Ezek alapján szeretnék néhány tippet átadni minden élet és pályakezdő, albérletbe költöző fiatal számára, hogy miként lehet a legolcsóbban és legkreatívabban megoldani az otthon kialakítását. Ebben az esetben ugye van néhány kötött elem, mint általában a bútorok, de az üzemszerű főbérlők általában odafigyelnek, hogy nagyon naturalisztikus bútorokat vásároljanak, mivel így könnyebben kiadhatóvá válik a lakás bárki számára (nemtől és korosztálytól függetlenül). Az ilyen seszínű falak és bútorok nagy segítség az otthonteremtésben, mivel nem viszik el a lakást egy bizonyos irányba, leginkább a berendezés ilyenkor semmilyen. Jöhetnek az apró ötletek.

Körülbelül ennyire szürke az álomotthonom

Rólam amit tudni kell, hogy utálom a lomokat, utálom a felesges apró kacatokat. Számomra a tökéletes otthon egyszínű, nagyon élénk díszpárnákkal, néhány üvegtárggyal, esetleg betonszerű dolgokkal. A virágokból is azokat szeretem, amik csak zöldek. Nem igazán az az igazi minimál, de majdnem. Ebből kifolyólag először amikor a családom elkezdett nekem cukibbnál cukibb lakásbigyuszokat vásárolni, a hajamat téptem. Persze ez a szeretet jele, de nekem sok minden csak porfogó. Viszont amikor az embernek az összes pénze elmegy a kaucióra, akkor nem azon kezd el gondolkozni, hogy milyen igazán menő, igazán dizájnos kiegészítőket tudna vásárolni újdonsült otthonába. És itt jön képbe újból a család.

Sosem szabad azt elfelejteni, hogy a. a családi stílusnak van esélye öröklődni, b. vannak időtlen bútorok és dekorációk c. mindig jó, ha az emberbe van egy kis kreativitás, hogy valami régi, valami ódivatú dologból alkosson valami igazán személyeset.

Pénz híján a legegyszerűbb módja az otthonteremtésnek, a használt cuccok begyűjtése. Manapság az internet tele van az emberek megunt, használt bútoraival, tárgyaival. Mindenki pénzt akar csinálni – sokszor haszontalan lomokból, de ez egy másik téma, ami igazán bosszant. Viszont a szegény ember ne válogasson! Vagyis de! Remek lehetőség ezeknek a facebook csoportoknak, weblapoknak a böngészése, így kényelmesen a kanapénkról belefuthatunk álmaink kisszekrényébe/foteljébe/pipere asztalába vagy akármilyébe. Persze ez akkor a legkönnyebb, ha budapesti vagy, mivel itt a legkönnyebb a vadászat, sokszor még a szállításban is tudnak segíteni.

Nagymama terítője és a saját bevált receptem :)

A másik beszerzési módon a felmenők kincstárainak kifosztása. Ez azért is hasznos, mert nem egyszerűen lomokat kapsz innen onnan, hanem te választhatod ki, hogy melyik lomot szeretnéd beépíteni az elképzeléseidbe. A nagyik, nagypapák örülnek, mert megszabadulnak valamitől, ami nekik már feleslges, plusz hozzátesznek valamit az otthonteremtésbe és például ha a nagyi  meglátogat talán nem tudsz neki nagyobb örömet adni, mintha a jólbevált, általa tanított recept alapján készült sütit, az ő régi süteményes tálján kinálod és nagybecsben tartod, mert az a nagyi tálja. Persze nem szabad túlzásokba esni és kifosztani a szülői házat, de ha van lehetőség, ki kell használni.

Minden nagyszülőnek más és más kincsei vannak. Érdemes megnézegetni a terítőket, párnahuzatokat, apróbb bútorokat, étkészleteket, esetleg műtárgyakat. Bevallom őszintén, elég nehezen vettem rá magam, hogy elhozzak néhány ilyen jellegű tárgyat otthonról, de aztán rákaptam az ízére és mostmár csak javasolni tudom.

Megint nagymama terítője és a barátom
anyukájától kapott kaspó

A harmadik tippem, hogy nem szégyen elfogadni a segítséget. Lehet, hogy valami olyat kapsz, ami akkor és abban a helyzetben neked nem tetszik, vagy nem teljesen olyan, mint ahogy elképzelted, de sosem tudhatod, hogy mikor változik meg az ízlésed, vagy mikor tudod felhasználni, valami egészen másra. Például mi kaptunk néhány ágyneműt és függönyt. Az ilyen dolgok amúgy is öröklődnek a családokban, nekünk meg nem volt felesleges keretünk arra, hogy a néha napján itt alvók számára külön ágyneműt vásároljunk. Alapos tisztítás után megkaptuk ezeket is. Ugyanez igaz bögrékre, evőeszközökre, szőnyegekre. Amíg nincs lehetőség megvenni a hőnáhított darabot, nem ciki olyat használni, amit kapunk, de nem az igazi. Mindenki tudja, hogy elkezdeni nehéz, és még nagyobb az öröm, ha sikerül végre beszerezni azokat a kincseket, amik jó pár éven át elkísérnek majd minket.

A tesómmal nagy kincsvadászok vagyunk. Legyen az ruha, ékszer, de mostanában bútorokban is utazunk. Érdemes néha kimenni bolhapiacra, vagy használtbútor kereskedésbe, mert sokszor olcsóbb, mint a neten bogarászott dolgok és igazi kincsek bukkannak fel. Persze ezeknél a dolgoknál nem hátrány, ha az emberben van némi kreatívítás, de sokszor modern és teljesen jó állapotú dolgok is előbukkannak. Ha nem érzünk magunkban elég kreatívitást, egy újra lakkozás is sokat segíthet a kűlcsínyen. Fiókgombok az ebay-en párszáz forintért megvásárolhatóak és máris új karaktert nyer az a régi rossz fenyőszekrény, ami éveken át a nagymama hátsószobáját díszítethette.

A legfontosabb tanácsom tehát minden otthonteremtő számára, hogy legyen kreatív! Persze ez nem egy egyszerű feladat, de manapság az internet bugyrai televannak inspirációkkal, kreatív megoldásokkal. A Facebook üzenőfalat görgetve minden második kis videóblokk valami egyszerű DIY projekt. Lássunk fantáziát régi darabokban és ne féljünk túlnézni a nagy lakberendezési áruházakon! Lehetőségek mindenhol vannak és a tudatosság nagy spórolási trükköket tud adni mindenki számára.

Nektek milyen egyéb ötletetek van az otthon melegének megteremtésére?

Addig is kövessetek facebookon itt: https://www.facebook.com/enkelenke/