2017. június 28., szerda

Toszkána útinapló 2.

2017.06.26. Strandos nap

Ahogyan az előző bejegyzésemet befejeztem, hétfőn strandolással folytattuk a pihenésünket. Már előre kinéztem jó pár strandot, olyat is ami elhagyatottabb, és olyat is, ami népesebb. 
Ezért hétfő reggel nem keltünk korán, kb. dél körül indultunk el. 
Előtte azért el szeretném mondani, hogy vasárnap este óta az egész farmon full kettesben vagyunk. Napközben azért el-el jönnek a tulajdonosok, tesznek-vesznek a házon, takarítanak, stb., de este, mire hazaérünk, és éjszaka nincs itt senki. Kicsit félelmetes is egy ekkora birtokon, egy régi házban éjszaka, de nagyon izgalmas és romantikus is egyben. Mert azt az előzőekben nem mondtam, hogy azért nem írtam településnevet, mert nem egy településen vagyunk, hanem a fő úttól kb. 1 km-re egy földúton haladva, a semmi (illetve az olajfa ültetvények) kellős közepén.
Aznap délelőtt reggeli után tudtunk találkozni a szállásadónkkal Teresával, kifizettük a cechet, és először egy elhagyatott strandot a Cala del Leone-t támadtuk be. Az "elhagyatottat" idéző jelbe teszem, mert ebben a melegben, szerintem nem létezik olyan, hogy elhagyatott, itt is voltunk azért bőven. Egy meredek sziklapart aljában volt a kavicsos strand, ahova először egy erdei ösvényen, majd egy sziklafalba vájt lépcsőn haladtunk, végül az aljához közelítve sziklamászó tudásunkat is meg kellett csillogtatnunk a lejutáshoz, ami így nagyon izgalmas volt. Odalent gyönyörű kék tenger, és óriási hullámok fogadtak bennünket

 
A háttérben lévő sziklán kellett a végén lemászni
Itt fürödtünk egy kicsit, illetve inkább B., mert tényleg akkora hullámok voltak, hogy én csak térdig mertem bemenni, mégis mindig fellöktek. B. persze nagyon élvezte a habokban való ringatózást.

Kicsit később összeszedtük magunkat, visszamásztunk, hogy átmenjünk egy számomra kényelmesebb fehér homokos tengerpartra, a Rosignano Solvay-re. Itt először egy strandos étkezdében ettünk egy melegszendvics félét ebédre, és ittunk egy apperol spitz-et hozzá, sok jéggel, mert nagyon meleg volt. 


Előtte felfújtuk a pizzánkat és azon libegtünk a hullámokon (mert azért itt is voltak). Érdekes, hogy nincsenek fix árusok a strandon, hanem lánctalpas kiskocsikkal mennek fel alá a fagyi-ital-, és fürdőruhaárusok. A homok hófehér volt, és apró szemcséjű, a tenger jégkék, B. pedig még egy jót szundított is a tengeri szellő és napsütés forgatagában. 
Hazafelé egy igazi toszkán vidéken vezetett az utunk, a naplementében csodáltuk a szalmabálákat és napraforgómezőket cédrusfákkal szegélyezve. B. nagyon kis romantikus volt, mert egyszer csak megállt és szedett nekem egy szálat a napraforgóvirágból, amiben azóta is itt gyönyörködünk az étkező asztalon. Már sötétben értünk haza, és a vacsoránkat a medence mellett fogyasztottuk el.

   
2017.06.27. Chinque Terre

Másnap reggel korán keltünk, hogy minél hamarabbi hajóval elindulhassunk Lericiből a Chinque Terre-re, ami egy 5 faluból álló tengerparti szakasz: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza és Monterosso. 
Lerici tetején 10 Euroért egész napra le tudtuk tenni az autót, innen pedig 1-1 Euroért busszal jutottunk le a kikötőbe (a buszjegyek visszafelé is érvényesek). Szinte sorba se se kellett állni, már vettük is az egész napos hajózási jegyet (35 Euro/fő), és pattantunk is a hajóra, ahol nagyon jó helyet fogtunk ki az emeleten hátul. Még gyorsan benaptejeztük magunkat, és már suhantunk is a tengeren, ami nagyon izgalmas volt, mert a nagy hullámok néha rendesen megdobták a járművünket.


Az első állomásunk Riomaggiore volt, ami szerintünk a legszebb volt mind közül. Onnan áthajóztunk Monterossoba, de azt nagyon túristásnak találtuk, így ettünk egy fagyit és hajóztunk tovább Vernazzába. Itt is szétnéztünk, és visszamentünk Riomaggioréba, ahol ücsörögtünk kicsit, vásároltunk szuveníreket, és ennyi hajókázással és bóklászással igazából el is ment a nap, mert már ott voltunk, hogy indulni kell vissza a hajóval Lericibe. (Manarolában és Cornigliában nem állt meg a hajó.) Nagyon sok szépet láttunk, de itt van pár kép:









Hazafelé már nagyon éhesek voltunk, mert az útra csak 2-2 szendvicset csomagoltam, de olyan meleg van, hogy igazából napközben nem is éhes az ember, ezért kipróbáltuk a helyi Mekit. Olyanokat rendeltünk, amiket otthon nem kapni, pl. hot souce-t, ami egy az egyben gulyás krém. Elég undi volt azzal a sültkrumpli, úgyhogy azt nem is ettük meg. Itthon várt még minket egy baby dinnye, ami annyira finom volt, és édes, minden pontján, nem csak a közepén, hogy az szinte hihetetlen. Biztos veszünk még belőle!


Most megint várom, hogy Balázs felébredjen, és induljunk a strandra! Még nem tudom, hogy ma valami újat fedezünk fel, vagy visszamegyünk a fehér homokos Rosignano Solvay-re, de majd kiderül. :)

Puszi mindenkinek!

Folyt. köv.

2017. június 26., hétfő

Toszkána útinapló

Azt hiszem kijelenthetem, hogy mióta önálló keresettel rendelkezem, igazából még nem voltam nyaralni, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy egy nagyobb hangvételű pihenést beiktassunk. Több csodás hely is eszünkbe volt B-vel, de végül a napsütötte Toszkána maradt a rostában. Arra gondoltam, hogy igazi örök emlék maradjon, blog formájában beszámolok az itt tartózkodásunk élményeiről, és ezáltal esetleg segítségül is tudok majd szolgálni azok számára, akik szintén itt tervezik a nyaralásukat.

A szállásunkat már februárban lefoglaltuk a booking.com-on. Nekem elsődleges szempont volt, hogy igazi toszkán hangulat legyen majd körülöttem, és azt hiszem nagyon nem lőttem mellé: https://www.booking.com/hotel/it/agriturismo-ripa-d-39-era.hu.html?aid=356981;label=gog235jc-hotel-XX-it-agriturismoNripaNdN39Nera-unspec-it-com-L%3Ahu-O%3AwindowsS7-B%3Afirefox-N%3AXX-S%3Abo-U%3AXX-H%3As;sid=e4cbfc0f42d86c6036690e4f199e2be2;dist=0&sb_price_type=total&type=total&
A képek teljesen a valóságot tükrözik, az Agriturismo Ria D'Era olyan, mintha egy régi olasz parasztházba csöppentünk volna, mind a környezetét tekintve, mind a belső tereit. 5-6 apartman lehet a 2 emeletes épületben, mi az emeleten vagyunk a Vintego művésznevűben, ami teljesen hű az elnevezéséhez. Felújított korabeli konyhabútor, vintage kovácsoltvas ágykeret, igazán régi kicsit dohos fa ruhásszekrény, és márvány mosdótál várt minket amellett, hogy konyhailag teljesen felszerelt, minden patyolat tiszta, az udvaron pedig feszített víztükrű medence várt. A padló mindenhol terrakorra téglával van kirakva, felettünk pedig régi fagerendáról lóg le a porceláncsillár, egyszóval tökéletes, minden igényt kielégítő.



2017.06.24. Indulás

Reggel negyed 7-kor sikerült elindulnunk, és kb. 12 órát autóztunk, néhány egészségügyi megállóval mire háromnegyed 7-re ideértünk egy kis másnapi bevásárlást közbeiktatva. Az utunk a gyönyörű Szlovénián vezetett át, a GPS pedig egy kis szakaszon levezetett egy vadregényes erdei szerpentinre, ami megmutatta, milyen is ez az ország valójában. Talán a következő utunk ide fog minket elvezetni, annyira tetszett. Szlovéniában egyébként havi autópálya matricát vásároltunk 30 Euroért, ami itt még igazi matrica, a szélvédőre kell ragasztani. Nagyrészt 110-es sebességkorlátozással tudtunk haladni végig. Átérve Olaszországba már kapus rendszer van, ami szerintem borzalmas. Sok helyen feltorlódik a dugó a kapuk előtt, így amit megspóroltál időt a gyorsabb közlekedéssel, azt a várakozással el is felejtheted. Egy helyen még egy jó nagy dugót is kaptunk, de sikerült kikerülnünk a nagy részét. Ilyenkor lehajtunk az autópályáról, fizetünk, majd a kikerülés után újra. A díjjak szakaszonként eltérőek, fizettünk 2,5, de 18,5 Eurót is.
Az autópálya melletti benzinkutakon ha nem muszáj, ne tankoljon senki. Horror ár, és mintha még kevesebb is ment volna bele, több pénzért (1,6 Euro körül volt 1 liter Diesel).
A lényeg, hogy megérkeztünk. Teresa a szállásadónk, akivel angolul leveleztem nem tudott itt lenni érkezésünkkor, az édesapja fogadott minket, aki egy kukkot nem tud se angolul, se németül, de olaszul annál inkább, ezért olaszul végigmagyarázott nekünk minden tudnivalót, amiből mi nem értettünk egy kukkot se, de bőszen bólogattunk azért. :D
Mivel farkas éhesek voltunk, még elmentünk a közeli étterembe vacsorázni, ahol elfogyasztottuk az első olasz pizzánkat


Az alvással aznap este nem volt gondunk, így 1000 km után, miután kigyönyörködtük magunkat a hely szépségében már aludtunk is.


2017.06.25. Pisa

Amilyen jól aludtunk, olyan rosszul ébredtünk, ugyanis a többi olasz vendég rettentően hangos, ráadásul egy csomó visító kisgyerek is volt itt (szerencsére már elmentek mind), akiktől nem lehetett reggel pihenni. Mivel nincs klíma (jah igen, nem mondtam, itt sehol nincs klíma, nem csak itt, máshol se), így nyitva van minden ablak mindenhol, így minden ki és be hallatszik.
Megreggeliztünk az előző nap vásárolt cibattával, prosuttoval és narancslével, majd miután bekussoltak a szomszédok, sikerült még délig aludni. Úgy elment ezzel az idő, hogy mikor felkeltem már pakoltunk is, és indultunk Pisa-ba, mert fél 4-re szólt a jegyünk a ferde toronyba.
Csodálatos városnézős időt fogtunk ki, végig felhős volt az idő, nem tűzött a nap, de azért kellően meleg is volt.
A Campo dei Miracoli (Csodák Mezeje) mellett van közvetlen parkoló (2Euro/óra), de mivel jó idő volt, mi egy kicsit távolabb álltunk meg egy ingyenes parolóban a Parcheggio Via Pietrasantina-ban, de egy kisebb sétával elértük a látnivalókat.
Útközben beültünk egy nagyon lepukkant vendéglőbe (ha B. éhes, nincs mese, mint egy zombi, megy a kaja után), ahol én spagettit, B. gnocchit rendelt (kb. 10 Euro volt/tál), de erre a helyre nem mertem volna kihívni a Nébihet, mert rögtök bezáratta volna. A húst nem is mertem megenni a spagettimről.
Utána sétáltunk egy kicsit a nagy carrarai márvány épületek között (valójában vártuk, hogy nem kell-e futni egy bizonyos helyre.... nyugi, nem kellett), és ittunk egy kávét.
A ferde toronyba látogatás előtt a táskáinkat ruhatárba kellett elhelyezni, és mielőtt felmentünk, fémdetektorral átnéztek minket. 267 lépcsőfok vezetett fel a tetejére, amiben az az érdekes, hogy hol nagyon nehéz, hol pedig nagyon könnyű a haladás, a dőlésszög miatt, a tetejéről pedig csodás kilátás tárult elénk.


A torony után a Campo Santo temetőjét látogattuk meg, ami egy négyszög alakú épület, tele freskókkal és szakofágokkal, és a padló alatt mindenhol sírok vannak. Szép volt egyébként, de itt van pár kép:



Ezután megnéztük a katedrálist, ahol egy gyertyát is gyújtottunk apáért. Ide egyébként nem lehet bemenni fedetlenül, de én direkt hosszú, vállat takaró ruhában jöttem.


Majd az utolsó általunk megnézett épület a keresztelő kápolna:



A belépődíj egyébként a ferde toronyba 18 Euro/fő, a többi elem pedig minél többet veszel, annál olcsóbb. Mi a két épületbe összesen 7Euro/főt fizettünk, a katedrális pedig bármivel együtt ingyenes.
További infók itt: http://www.opapisa.it/en/
Mi mindent megvettünk elővételben, így sehol se kellett sorba állnunk. (Kivéve a wc-nél, ott bazi hosszú sor van, és 0,8 Euroért undi volt, és nem volt wc papír.)

Egyébként nagyon vicces, ahogy mindenki tartja a tornyot:


Miután mindent megnéztünk, nyaltunk egy fagyit, B ivott egy sört, vettünk szuvenírt, majd ellátogattunk a tengerpartra, ami itt a Marina di Pisa. Ücsörögtünk kicsit a sziklákon, sétáltunk a kavicsos tengerparton, belelógattuk a lábunkat, majd beültünk vacsorázni egy parti étterembe. B ismét pizzát rendelt, én pedig ilyen fura rákos tésztát, ami tele volt tarisznya rákokkal (azt hittem kis garnélák lesznek). Ezeket valójában kitúrtam:P A vacsorát egy pohár finom borral kísértük le.



 Jól elfáradtunk a nap végére, ma se volt gond az alvással.

Most várom h B. végre felébredjen, és menjünk a tengerpartra fürdeni. :)

Folyt. köv.