Azt hiszem kijelenthetem, hogy mióta önálló keresettel rendelkezem, igazából még nem voltam nyaralni, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy egy nagyobb hangvételű pihenést beiktassunk. Több csodás hely is eszünkbe volt B-vel, de végül a napsütötte Toszkána maradt a rostában. Arra gondoltam, hogy igazi örök emlék maradjon, blog formájában beszámolok az itt tartózkodásunk élményeiről, és ezáltal esetleg segítségül is tudok majd szolgálni azok számára, akik szintén itt tervezik a nyaralásukat.
A szállásunkat már februárban lefoglaltuk a booking.com-on. Nekem elsődleges szempont volt, hogy igazi toszkán hangulat legyen majd körülöttem, és azt hiszem nagyon nem lőttem mellé: https://www.booking.com/hotel/it/agriturismo-ripa-d-39-era.hu.html?aid=356981;label=gog235jc-hotel-XX-it-agriturismoNripaNdN39Nera-unspec-it-com-L%3Ahu-O%3AwindowsS7-B%3Afirefox-N%3AXX-S%3Abo-U%3AXX-H%3As;sid=e4cbfc0f42d86c6036690e4f199e2be2;dist=0&sb_price_type=total&type=total&
A képek teljesen a valóságot tükrözik, az Agriturismo Ria D'Era olyan, mintha egy régi olasz parasztházba csöppentünk volna, mind a környezetét tekintve, mind a belső tereit. 5-6 apartman lehet a 2 emeletes épületben, mi az emeleten vagyunk a Vintego művésznevűben, ami teljesen hű az elnevezéséhez. Felújított korabeli konyhabútor, vintage kovácsoltvas ágykeret, igazán régi kicsit dohos fa ruhásszekrény, és márvány mosdótál várt minket amellett, hogy konyhailag teljesen felszerelt, minden patyolat tiszta, az udvaron pedig feszített víztükrű medence várt. A padló mindenhol terrakorra téglával van kirakva, felettünk pedig régi fagerendáról lóg le a porceláncsillár, egyszóval tökéletes, minden igényt kielégítő.
2017.06.24. Indulás
Reggel negyed 7-kor sikerült elindulnunk, és kb. 12 órát autóztunk, néhány egészségügyi megállóval mire háromnegyed 7-re ideértünk egy kis másnapi bevásárlást közbeiktatva. Az utunk a gyönyörű Szlovénián vezetett át, a GPS pedig egy kis szakaszon levezetett egy vadregényes erdei szerpentinre, ami megmutatta, milyen is ez az ország valójában. Talán a következő utunk ide fog minket elvezetni, annyira tetszett. Szlovéniában egyébként havi autópálya matricát vásároltunk 30 Euroért, ami itt még igazi matrica, a szélvédőre kell ragasztani. Nagyrészt 110-es sebességkorlátozással tudtunk haladni végig. Átérve Olaszországba már kapus rendszer van, ami szerintem borzalmas. Sok helyen feltorlódik a dugó a kapuk előtt, így amit megspóroltál időt a gyorsabb közlekedéssel, azt a várakozással el is felejtheted. Egy helyen még egy jó nagy dugót is kaptunk, de sikerült kikerülnünk a nagy részét. Ilyenkor lehajtunk az autópályáról, fizetünk, majd a kikerülés után újra. A díjjak szakaszonként eltérőek, fizettünk 2,5, de 18,5 Eurót is.
Az autópálya melletti benzinkutakon ha nem muszáj, ne tankoljon senki. Horror ár, és mintha még kevesebb is ment volna bele, több pénzért (1,6 Euro körül volt 1 liter Diesel).
A lényeg, hogy megérkeztünk. Teresa a szállásadónk, akivel angolul leveleztem nem tudott itt lenni érkezésünkkor, az édesapja fogadott minket, aki egy kukkot nem tud se angolul, se németül, de olaszul annál inkább, ezért olaszul végigmagyarázott nekünk minden tudnivalót, amiből mi nem értettünk egy kukkot se, de bőszen bólogattunk azért. :D
Mivel farkas éhesek voltunk, még elmentünk a közeli étterembe vacsorázni, ahol elfogyasztottuk az első olasz pizzánkat
Az alvással aznap este nem volt gondunk, így 1000 km után, miután kigyönyörködtük magunkat a hely szépségében már aludtunk is.
2017.06.25. Pisa
Amilyen jól aludtunk, olyan rosszul ébredtünk, ugyanis a többi olasz vendég rettentően hangos, ráadásul egy csomó visító kisgyerek is volt itt (szerencsére már elmentek mind), akiktől nem lehetett reggel pihenni. Mivel nincs klíma (jah igen, nem mondtam, itt sehol nincs klíma, nem csak itt, máshol se), így nyitva van minden ablak mindenhol, így minden ki és be hallatszik.
Megreggeliztünk az előző nap vásárolt cibattával, prosuttoval és narancslével, majd miután bekussoltak a szomszédok, sikerült még délig aludni. Úgy elment ezzel az idő, hogy mikor felkeltem már pakoltunk is, és indultunk Pisa-ba, mert fél 4-re szólt a jegyünk a ferde toronyba.
Csodálatos városnézős időt fogtunk ki, végig felhős volt az idő, nem tűzött a nap, de azért kellően meleg is volt.
A Campo dei Miracoli (Csodák Mezeje) mellett van közvetlen parkoló (2Euro/óra), de mivel jó idő volt, mi egy kicsit távolabb álltunk meg egy ingyenes parolóban a Parcheggio Via Pietrasantina-ban, de egy kisebb sétával elértük a látnivalókat.
Útközben beültünk egy nagyon lepukkant vendéglőbe (ha B. éhes, nincs mese, mint egy zombi, megy a kaja után), ahol én spagettit, B. gnocchit rendelt (kb. 10 Euro volt/tál), de erre a helyre nem mertem volna kihívni a Nébihet, mert rögtök bezáratta volna. A húst nem is mertem megenni a spagettimről.
Utána sétáltunk egy kicsit a nagy carrarai márvány épületek között (valójában vártuk, hogy nem kell-e futni egy bizonyos helyre.... nyugi, nem kellett), és ittunk egy kávét.
A ferde toronyba látogatás előtt a táskáinkat ruhatárba kellett elhelyezni, és mielőtt felmentünk, fémdetektorral átnéztek minket. 267 lépcsőfok vezetett fel a tetejére, amiben az az érdekes, hogy hol nagyon nehéz, hol pedig nagyon könnyű a haladás, a dőlésszög miatt, a tetejéről pedig csodás kilátás tárult elénk.
Ezután megnéztük a katedrálist, ahol egy gyertyát is gyújtottunk apáért. Ide egyébként nem lehet bemenni fedetlenül, de én direkt hosszú, vállat takaró ruhában jöttem.
Majd az utolsó általunk megnézett épület a keresztelő kápolna:
A belépődíj egyébként a ferde toronyba 18 Euro/fő, a többi elem pedig minél többet veszel, annál olcsóbb. Mi a két épületbe összesen 7Euro/főt fizettünk, a katedrális pedig bármivel együtt ingyenes.
További infók itt: http://www.opapisa.it/en/.
Mi mindent megvettünk elővételben, így sehol se kellett sorba állnunk. (Kivéve a wc-nél, ott bazi hosszú sor van, és 0,8 Euroért undi volt, és nem volt wc papír.)
Egyébként nagyon vicces, ahogy mindenki tartja a tornyot:
Miután mindent megnéztünk, nyaltunk egy fagyit, B ivott egy sört, vettünk szuvenírt, majd ellátogattunk a tengerpartra, ami itt a Marina di Pisa. Ücsörögtünk kicsit a sziklákon, sétáltunk a kavicsos tengerparton, belelógattuk a lábunkat, majd beültünk vacsorázni egy parti étterembe. B ismét pizzát rendelt, én pedig ilyen fura rákos tésztát, ami tele volt tarisznya rákokkal (azt hittem kis garnélák lesznek). Ezeket valójában kitúrtam:P A vacsorát egy pohár finom borral kísértük le.
Jól elfáradtunk a nap végére, ma se volt gond az alvással.
Most várom h B. végre felébredjen, és menjünk a tengerpartra fürdeni. :)
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése