Almás öntött kifli hideg őszi napokra

Az albérletbe költözésben a legjobb dolog számomra a saját konyha volt. Egész kicsi koromtól nagyon szeretek sütni, főzni, de a kollégium vagy a szobabérlés nem igazán adott lehetőséget a kiteljesedésre. Most már a szekrényben nem csak só és bors van, és lassacskán beszerzem a legtöbb alapvető konyhafelszerelést is. Ráadásul végre van helye és értelme betárazni a családi befőttekből, gyümölcsökből és zöldségekből.

A hűvös őszi szeles napokon a bekuckózás helyett én általában a konyhában bújok el a hideg elől. Általában valami szezonális süteménnyel kísérletezek. Most éppen az öntött kiflit kívántam meg, amit régen nagyim és anyukám is csinált nekünk. Az interneten csak mákos verziókat találtam, de én tisztán emlékszem, hogy almásan is ettük. Anyukám instrukciói és az emlékeim alapján elkészítettem a saját verziómat és meglepő módon nagyon hasonlít az eredetihez. Most leírom nektek, hogyan is készítem ezentúl az almás öntött kiflit.

Alapanyagok:

-          4 kifli

-          3 alma

-          3 tojás

-          2-3 dl tej

-          cukor (én nádcukrot használtam)

-          vaníliás cukor

-          fahéj

-          szokásos csipet só

Elkészítés:

Feldaraboljuk a kifliket karikákra, a almákat pedig kis téglatestekre. Én nem kockára vágtam, mivel a kifli korongok sem lesznek igazán aprók, ne legyen túl nagy a kontraszt közöttük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét felverjük. Amikor már egész kemény a hab, egy kis cukrot adunk hozzá, hogy legyen egy kis íze. Ezután elkészítjük az öntetet. A tojássárgájákhoz hozzáadjuk a tejet, 2 teáskanál vaníliás cukrot, 2 teáskanál fahéjat, egy csipet sót. Összekeverjük a kiflit, az almát és az öntetet, hogy a kifli jó „szottyos” legyen. Ha kevés az öntet egy kis tejjel lehet még finomítani.

Tepsinek én tortaformát választottam. A formát kivajazzuk teljesen és beleegyengetjük a masszát. A tetejére tesszük a felvert cukros habot és egy kis fahéjjal és vaníliás cukorral hintjük meg a tetejét. 160 fokon körülbelül 15 percig – ha van lehetőség alul-felül sima sütéssel – sütjük, de érdemes figyelni rá. Ha barnul a hab, készen a sütemény.

Nálunk nagy sikere volt, ezért merem megosztani veletek a saját receptemet.

Osszátok meg velünk a saját őszi sütireceptjeiteket!

Instagram: @raviki @enkelenke

Facebook: https://www.facebook.com/enkelenke/

Bútorfelújítás krétafestékkel

Korábban írtam, hogy egyrészt költségkímélés miatt, másrészt az egyedi otthon megteremtése miatt bútor felújítós projektben vagyunk. Az első fontos bútorunk a dohányzóasztal volt. Elég sok vendéget fogadunk, akiknek valamit kínálni kell, poharakat letenni és azért hiába a nagy kanapé, arra nem lehet pakolni ilyeneket. (Meg is ölném azt a vendéget, aki ráborít valamit!) Így jött a tervezgetés. Legyen olcsó, legyen egyedi, legyen valami olyan, amiben munkaidőt kell feccolni, amit közösen lehet kivitelezni.

Ez volt az alapelképzelés, a jobb alsót találtuk meg
nagyapánál

Hosszas keresgélés után rájöttem, mi is az elképzelés. Régi, retró dohányzó asztal. Elképzeléseim szerint ezt könnyű beszerezni, mert mindenkinek volt ilyen a 80-as években. Többféle variációban létezik, és nagyon-nagyon egyszerű a felújítása. Az elképzeléseim nem igazán valósultak meg, ugyanis ilyen típusú asztalt kerestem mindenhol és sehol nem találtam. Ha egy-egy leharcolt darab szembe jött velem az interneten, annak pedig horrorisztikus volt az ára!

Ezek után kiírtam az üzenő falamra, hátha valami ismerősöm megszánna egy asztallal. Az sem hátrány, ha akár eltudja hozni nekem valahogy, így ha már a szállítást megspórolom, nyert ügyem van. A drága nővérem hívta fel a figyelmem rá, hogy nagyapánál van egy ilyen asztal az egyik szobában, amit nem használ már. (Itt jön elő, a korábbi cikkem témája, tessék „kincskeresni” a szülőknél, nagyszülőknél!) A hazautazós hétvégén le is csaptam rá. Ha nagyapán múlik vihettem volna hozzá még két kanapét is legalább, de nekem csak az asztal kellett.

A festékek színei nem változtak meg a festék felvitelekor
és magyar termék

Azt tudtam, hogy az elképzelés nagyon egyszerű, hogy az én kis béna kezem is meg tudja valósítani. Hiába a kreatívkodás, azért mégis csak inkább szellemi munkás vagyok, mint iparművész. Tehát az elképzelés annyi volt, hogy a lapot lefestjük szürkére. Egyszínű, matt, sötét szürke, amire a nagymamámtól szerzett vágott üvegtál kerül majd.

A festék kiválasztása volt az első nagy kérdőjel. Természetesen kikértem a nővérem segítségét, aki a krétafestéket javasolta, mert annak olyan vintage hatása lesz és milyen szép lesz. Szét néztem az összes nagyobb barkácsáruházban. (Tipp: festékügyileg érdemesebb a nagyobb áruházakban válogatni, mert általában nagyobb a választék, mint a kisebb üzletekben.) Találtam egyszerű szürke matt zománcfestéket, de végül megbíztam a testvéri gondoskodásban, krétafestéket választottam.

Waxolás előtt

Első benyomásom erről a festéktípusról, hogy nagyon drága! Egészen kicsi adagokban kapható, bár viszonylag nagy felület lefesthető velük. Nekem két bútorra – egy éjjeliszekrény és egy asztallap – két átfestésre bőven elég volt. Találtam egy elfogadható áru verziót, a magyar gyártású HH Festéket. Színválasztéka nagyon is kielégítő, inspirációs képekkel tűzdelt a webshop és a Facebook oldala is aktív, ami azért elég jó referencia. Budapesten egy 11. kerületi üzletben forgalmazzák is (a honalpon megtaláljátok), így nem vesz az ember zsákbamacskát.

A festék használata egyébként semmi extra dolgot nem igényel. Én szivacshengerrel vittem fel, amitől elég érdekes textúrát kapott a bútor. Kétszer minimum át kellett mennem a felületen, hogy elfedje az alap faszínt és az erezetet. Nem tudom, hogy a saját ügyetlenségem, vagy a festék típusa, de nekem elég csíkosra sikerült. Amúgy nagyon tetszik a végeredmény, kicsit betonhatású. A 4-es metró jut róla eszembe.

Ha kész a festés, pár órát érdemes hagyni száradni. a megszáradt felület használhatatlan. Mármint ezt nem úgy kell érteni, hogy értelmetlen a festék, de szükséges az utókezelése.  Ha nem kezeljük ugyanis a festék le fog peregni, nem lehet takarítani a felületet, nagyon poros lesz a tapintása.

A felületet lakkal és wax-szal is lehet kezelni. Nekem a wax volt ideális, mivel matt asztalra vágytam. A waxot egy rongy segítségével lehet a felületre felhordani. Vigyázni kell, hogy ez a rongy ne legyen bolyhos, vagy szöszös, mert az beleragad a waxba és beleszárad. Ez sem egy ördögtől való dolog, elég gyorsan lehet vele haladni és mivel sötétebb lesz tőle valamivel a festék, egyenletesen lehet haladni vele, látszik hol van kész. Hátránya a waxnak, hogy nagyon lassan szárad. Ahogy most írom ezt a cikket három napja waxoltam és még mindig csillogós és ragadós a felület, ahol kicsit vastagabban sikerült felkenni. Kicsit félek, hogy a beleszálló por nehogy csúnya legyen rajta, de eddig nem tapasztaltam ilyesmi.

Az asztalon kívül, ha már adott volt a festék, az éjjeliszekrényemet is kicsit megreformáltuk. Ehhez egy kis okkersárga festék is kapcsolódott, mivel elképzeléseim szerint egyszer, a távoli jövőben a hálószobánk dzsungel stílusú lesz, amihez nekem passzol a sárga és a kövirózsa alakú fiókgomb (Tipp: 300 Ft-ért vettem a Tigerben, javaslom a Pepcot és a Tigert gyakran látogatni, mert mindig vannak klassz kis lakber-cuccok aprópénzért.)

Összességében a krétafestékről azt tudom elmondani, hogy egy érdekes festéktípus. Valamivel izgalmasabb, mint egy egyszerű zománc- vagy lakkfesték, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek beválhat. Antikolni nagyon szépen lehet vele, ezt megállapítottam, de mivel nekem nem ez volt a célom, nekem nem hozta el a kívánt hatást. Nem bánom, hogy ezt az anyagot használtam, mert sokkal egyedibb lett a bútorom, mint gondoltam az elején. Benne van szívünk, lelkünk azokban a sötét-világos pacákban is.

Az elkészült éjjeli szekrény
Még egész üres... :)

Használata nagyon egyszerű. Én kicsit alácsiszoltam, de elméletileg ez sem szükséges, semmilyen alapozást nem igényel. A sok száradási idő miatt azt mondanám, hogy munkaidőben nem kevés – pláne, hogy még napok után sem lehet használatba venni a bútort –, de egy hétvége alatt simán elkészíthető.

A kész asztal az őszi dekorációban

Ajánlom mindenkinek, aki valami nagyon egyedit akar alkotni.

Nem ajánlom azoknak, akik a homogén, hibátlan, műanyaghatású felületeket kedvelik.

Milyen tapasztalataitok vannak bútorfestéssel?

Addig is kövessetek facebookon itt: https://www.facebook.com/enkelenke/

Instagramon: @raviki

Otthonteremtés albérletben - Egy új arc a színtéren

Új arc, új cikkek. Becsatlakoztam a híres-neves blogoszférába. Új perspektíva az olvasóknak egy pályakezdő, fészekrakó, igazi (sokat) költöző madár tollából.

Ez lennék én, vagyis ő :)

Először is egy pár szót magamról. Adrienn húga vagyok, Viki. Nálunk a kreatívhobbi családi vonás. Adrienn örökölte a kézügyességet én meg a türelmet az elkészítésre. Ha Adri belekezd valamibe az általában nagyon szépen sikerül. Ha én belekezdek, akkor azt úgy fogalmaznám meg, hogy sikerül... Ettől függetelnül mindig is lelkesen kreatívkodtunk, mindenki a maga módján. Kamaszként volt egy kreatívhobbis blogom, de aztán a sok fontosabb tini-tevékenység elszólított tőle. Most viszont végre én is belevágtam a nagybetűs életbe. Végre sikerült egy teljes lakást bérelni a barátommal és nem egy koliszobában, vagy munkahelyi szállóban kell nyomorogni, külön-külön. Ha érdekel titeket a téma, hogy milyen költözési kalandokon vagyok túl Budapestre költözésem óta, akkor szívesen tovább adom a tapasztalataimat. Elöljáróban csak annyit, hogy 4 év alatt ez a 10. ÉPÜLET – és ezt hangsúlyozom, mert az épületen belüli költözés még egy külön történet –, ahová minden dobozommal együtt megérkeztem. Nem csoda ezek után, hogy mennyire nagy öröm, ha végre sikerül „fészket rakni”.

Az albérletünk felszereltsége pont az a minimál, amivel kényelmesen el lehet lakni, de van lehetőségünk rá, hogy egy kicsit belevigyük a saját elképzeléseinket. Lehet mit variálni, néhány bútor hiányzik és direkt kértük a tulajt, hogy amit elvisz és újat kellene vennie, azt hagyja csak ránk, megoldjuk magunknak. Például nincs dohányzóasztalunk (spoiler: de már van!!), íróasztalunk, konyhaasztalunk és a háló és a terasz is elég üresen maradt ránk. De semmi probléma, legalább vehetünk néhány közös bútort, ami már a miénk és költözhet velünk tovább, ha sajátba megyünk. Természetesen nem nagy bútorok, mivel ki tudja most még, hogy hol fogunk lakni és mekkora helyünk lesz. Éppen csak akkorák, amiket egy kocsiba is be tudunk majd rakni ha menni kell, vagy egyszerűen értékesíthető lesz, ha már nem lesz rá szükségünk.

Abban már a beköltözéskor megállapotdunk, hogy nem szeretnénk tucat IKEA bútorokkal telezsúfolni a lakást. Az IKEA-berendezés csak végsőesetben megoldás, de az is csak akkor, hogyha látunk az elemben fantáziát. Természetesen a kedves párom fejében ez megfordult, mint egyszerű férfi megoldás, de sikerült meggyőznöm, hogy milyen jó móka lesz a közös bútorfelújítósdi és azt hiszem, mostmár ő sem bánja. Természetesen azért egy-két darabot meg kellett vennünk a lapraszerelt bútor-menyországban, de azért ha valaki belép hozzánk, nem érzi magát egy katalógusban.

Mivel a tucatbútorokról lemondtunk, maradnak a Facebookon elérhető használt bútoros hirdetések, az inspirációs képek és a türelem, hogy szembe jön velünk valami, ami tökéletes és nekünk pont szükségünk van rá. Az elképzelés meg is született elég hamar. Retró, vékonyodó lábú bútorok, modern köntösben. Persze ez a stílus most elég mainstream, de azért megpróbáljuk mégis valahogy egyedivé tenni és nem túlságosan elmenni egy minden csapból folyó hófehér, sárga bútoros ananászos-kaktuszos dizájnba. Nekem nem annyira jó sajnos az ízlésem, mint a nővéremnek, ezért muszáj valamilyen alapelképzelésre támaszkodnom, de meggyőződésem, hogyha megtalálom a tökéletes bútort, onnan minden menni fog és végre elindulunk egy stílusirányban.

Ezek alapján szeretnék néhány tippet átadni minden élet és pályakezdő, albérletbe költöző fiatal számára, hogy miként lehet a legolcsóbban és legkreatívabban megoldani az otthon kialakítását. Ebben az esetben ugye van néhány kötött elem, mint általában a bútorok, de az üzemszerű főbérlők általában odafigyelnek, hogy nagyon naturalisztikus bútorokat vásároljanak, mivel így könnyebben kiadhatóvá válik a lakás bárki számára (nemtől és korosztálytól függetlenül). Az ilyen seszínű falak és bútorok nagy segítség az otthonteremtésben, mivel nem viszik el a lakást egy bizonyos irányba, leginkább a berendezés ilyenkor semmilyen. Jöhetnek az apró ötletek.

Körülbelül ennyire szürke az álomotthonom

Rólam amit tudni kell, hogy utálom a lomokat, utálom a felesges apró kacatokat. Számomra a tökéletes otthon egyszínű, nagyon élénk díszpárnákkal, néhány üvegtárggyal, esetleg betonszerű dolgokkal. A virágokból is azokat szeretem, amik csak zöldek. Nem igazán az az igazi minimál, de majdnem. Ebből kifolyólag először amikor a családom elkezdett nekem cukibbnál cukibb lakásbigyuszokat vásárolni, a hajamat téptem. Persze ez a szeretet jele, de nekem sok minden csak porfogó. Viszont amikor az embernek az összes pénze elmegy a kaucióra, akkor nem azon kezd el gondolkozni, hogy milyen igazán menő, igazán dizájnos kiegészítőket tudna vásárolni újdonsült otthonába. És itt jön képbe újból a család.

Sosem szabad azt elfelejteni, hogy a. a családi stílusnak van esélye öröklődni, b. vannak időtlen bútorok és dekorációk c. mindig jó, ha az emberbe van egy kis kreativitás, hogy valami régi, valami ódivatú dologból alkosson valami igazán személyeset.

Pénz híján a legegyszerűbb módja az otthonteremtésnek, a használt cuccok begyűjtése. Manapság az internet tele van az emberek megunt, használt bútoraival, tárgyaival. Mindenki pénzt akar csinálni – sokszor haszontalan lomokból, de ez egy másik téma, ami igazán bosszant. Viszont a szegény ember ne válogasson! Vagyis de! Remek lehetőség ezeknek a facebook csoportoknak, weblapoknak a böngészése, így kényelmesen a kanapénkról belefuthatunk álmaink kisszekrényébe/foteljébe/pipere asztalába vagy akármilyébe. Persze ez akkor a legkönnyebb, ha budapesti vagy, mivel itt a legkönnyebb a vadászat, sokszor még a szállításban is tudnak segíteni.

Nagymama terítője és a saját bevált receptem :)

A másik beszerzési módon a felmenők kincstárainak kifosztása. Ez azért is hasznos, mert nem egyszerűen lomokat kapsz innen onnan, hanem te választhatod ki, hogy melyik lomot szeretnéd beépíteni az elképzeléseidbe. A nagyik, nagypapák örülnek, mert megszabadulnak valamitől, ami nekik már feleslges, plusz hozzátesznek valamit az otthonteremtésbe és például ha a nagyi  meglátogat talán nem tudsz neki nagyobb örömet adni, mintha a jólbevált, általa tanított recept alapján készült sütit, az ő régi süteményes tálján kinálod és nagybecsben tartod, mert az a nagyi tálja. Persze nem szabad túlzásokba esni és kifosztani a szülői házat, de ha van lehetőség, ki kell használni.

Minden nagyszülőnek más és más kincsei vannak. Érdemes megnézegetni a terítőket, párnahuzatokat, apróbb bútorokat, étkészleteket, esetleg műtárgyakat. Bevallom őszintén, elég nehezen vettem rá magam, hogy elhozzak néhány ilyen jellegű tárgyat otthonról, de aztán rákaptam az ízére és mostmár csak javasolni tudom.

Megint nagymama terítője és a barátom
anyukájától kapott kaspó

A harmadik tippem, hogy nem szégyen elfogadni a segítséget. Lehet, hogy valami olyat kapsz, ami akkor és abban a helyzetben neked nem tetszik, vagy nem teljesen olyan, mint ahogy elképzelted, de sosem tudhatod, hogy mikor változik meg az ízlésed, vagy mikor tudod felhasználni, valami egészen másra. Például mi kaptunk néhány ágyneműt és függönyt. Az ilyen dolgok amúgy is öröklődnek a családokban, nekünk meg nem volt felesleges keretünk arra, hogy a néha napján itt alvók számára külön ágyneműt vásároljunk. Alapos tisztítás után megkaptuk ezeket is. Ugyanez igaz bögrékre, evőeszközökre, szőnyegekre. Amíg nincs lehetőség megvenni a hőnáhított darabot, nem ciki olyat használni, amit kapunk, de nem az igazi. Mindenki tudja, hogy elkezdeni nehéz, és még nagyobb az öröm, ha sikerül végre beszerezni azokat a kincseket, amik jó pár éven át elkísérnek majd minket.

A tesómmal nagy kincsvadászok vagyunk. Legyen az ruha, ékszer, de mostanában bútorokban is utazunk. Érdemes néha kimenni bolhapiacra, vagy használtbútor kereskedésbe, mert sokszor olcsóbb, mint a neten bogarászott dolgok és igazi kincsek bukkannak fel. Persze ezeknél a dolgoknál nem hátrány, ha az emberben van némi kreatívítás, de sokszor modern és teljesen jó állapotú dolgok is előbukkannak. Ha nem érzünk magunkban elég kreatívitást, egy újra lakkozás is sokat segíthet a kűlcsínyen. Fiókgombok az ebay-en párszáz forintért megvásárolhatóak és máris új karaktert nyer az a régi rossz fenyőszekrény, ami éveken át a nagymama hátsószobáját díszítethette.

A legfontosabb tanácsom tehát minden otthonteremtő számára, hogy legyen kreatív! Persze ez nem egy egyszerű feladat, de manapság az internet bugyrai televannak inspirációkkal, kreatív megoldásokkal. A Facebook üzenőfalat görgetve minden második kis videóblokk valami egyszerű DIY projekt. Lássunk fantáziát régi darabokban és ne féljünk túlnézni a nagy lakberendezési áruházakon! Lehetőségek mindenhol vannak és a tudatosság nagy spórolási trükköket tud adni mindenki számára.

Nektek milyen egyéb ötletetek van az otthon melegének megteremtésére?

Addig is kövessetek facebookon itt: https://www.facebook.com/enkelenke/