Lakásvásárlási kisokos, avagy, hogyan vásárolj lakást, ha még ilyet sosem tettél! 1. rész

Mint már az előző posztokból kiderülhetett, az elmúlt 3 hónapomat lakásvásárlással töltöttem.

Akarom mondani már jóval korábban hozzákezdtem a dologhoz, de csak nem rég indulhatott be valóságban a folyamat.

De kezdjük mindjárt a legelején.

Körülbelül szeptemberben fogalmazódott meg bennem egy lakbér emelés után, hogy ami sok az sok, és önfenntartóként egyedül nem fogok tudni hosszú távon albérletet fizetni. Vagyis valójában már ez akkor megfogalmazódott, amikor egyedül maradtam az albérletben, és nem akartam se elköltözni, de összeköltözni valakivel.

Egyszerűen 25 évesen úgy éreztem kinőttem abból, hogy azon idegeskedjek, hogy a lakóközösség melyik tagja takarít a héten, vagy, hogy ki ette meg a túrórudimat már megint.

Megszoktam egy életvitelt, egy életszínvonalat, és nem voltam hajlandó ezt lejjebb adni.

Osztottam, szoroztam, érdeklődtem, és arra a döntésre jutottam, hogy minden szempontból gazdaságosabb megoldás lenne, ha a saját lakásom részleteit fizetném, az albérlet helyett, úgyhogy tavaly augusztus közepén megindult a nagy lakáskeresés projekt.
(Különben is, miért tömném én valaki más zsebét az albérleti díjjal, mikor tömhetném a sajátomat is egy ingatlan tulajdonjogával? :) )

Körülbelül 12 lakást nézhettem meg, mire a mostanit megtaláltam.

Volt nagyon sok féle, kisebb-nagyobb, romosabb vagy jobb állapotú, panel vagy tégla.

Igazából a legfontosabb szempont a méret és az ár volt, valamint nagyon szerettem volna fürdőkádasat találni (ha már erkélyesben nem is reménykedtem.) 

Picikét szerettem volna, aminek a rezsi költsége is alacsony.

A legviccesebb, és talán legmegdöbbentőbb az volt, amikor egy lakás nappalijában nem volt a kanapé sarkába bedugva a pléd, majd amikor majdnem ráültem, az eladó hirtelen felhajtotta, és tele volt macskával. Ugyan ennek a lakásnak egyébként közvetlenül a bejárati ajtaja mellett volt a tűzhely, úgyhogy cipőkötés közben megkavarhattam volna a lecsót. :D

Volt olyan is, ami nagyon tetszett belülről, de sajnos annyira a földszinten volt, és ráadásul fő utcára nézett, hogy minden este premierben nézhettek volna az ablakból, amit nem akartam.

Szóval, térjünk át a lényegre: az első, és legfontosabb dolog, ha elhatározod, hogy lakást veszel, hogy meghatározd, hogy mennyit tudsz rá szánni, belekalkulálva azt, hogy még azon kívül is maradjon jó sok, mert a lakásvásárlás nem csak abból áll sajnos, hogy kifizeted a lakást.

Nagyjából legyen valami elképzelésed, hogy milyet szeretnél. Milyen legyen az építési anyaga? Mekkora legyen? Hány szobára van szükséged? Hányan fogtok benne élni? És bizony azt is, hogy a jövőben milyen terveid lesznek vele! Mert lakást nem 2 hónapra veszel.... (hacsak nem vagy inagtlan kereskedő, de az más tészta...)

Én, miután meghatároztam, elkezdtem nézegetni.

Javaslom nézegetésre az ingatlan.com-ot, az ingatlannet.hu-t, a jofogas.hu-t. Van még, de nem mind elég átfogó, és nagyon sok nem megbízható, mert fent hagyják a régi hirdetéseket is és potyára hívod fel, hogy megvan-e még.

Én egy darabig (mondjuk 2 hónap) csak ezeket nézegettem, és közben mentem helyszínre is, először tapasztalatot gyűjteni, majd mikor már rutinosabbá váltam, komolyabb szándékkal.

Másik nagyon fontos dolog, hogy ha komolyak a szándékaid, minden nap nézd végig! Többször is! Bízz meg barátokat, hogy nézzék ők is, nehogy lemaradj valamiről! Az ingatlanpiac egy nagyon gyors játszótér!

Kb. 2 hónap után kezdtem kétségbe esni, hogy nem találok megfelelőt....

Na ekkor elkezdtem beregisztrálni ingatlanosokhoz. Jöhet az otthoncentrum.hu, a Dunahouse, a Balla Ingatlan, de javaslom, hogy ott ahol keresel, keresd fel a helyi ingatlanirodákat is, mert Piri néni, lehet, hogy nem fog besétálni keresni egy Otthoncentrumot, hanem csak leszalad a paneltömb aljában lévő irodába a papucsában. Kisebb ingatlanirodaként én nagyon ajánlom a Mozaik Ingatlant. Azt hiszem az összes közül nekik voltak a legjobb áraik, és a legszimpatikusabb ingatlanosaik.

Durván 5 hónapig keresgéltem, és nézegettem, míg megtaláltam a megfelelőt. Ekkorra már egészen kezdtem kétségbe esni, hogy a felfele menő ingatlanárak miatt nem fogok találni. (Szóval ne add fel!)

A sors fintora, hogy én az enyémet nem ingatlanoson keresztül, hanem magánszemélytől vásároltam meg, és nincsen kád, és se erkély, de számomra mégis tökéletes! (Így majdnem :P )

És igen, igaz a mondás, valójában megérzed, amikor belépsz, hogy az a tiéd! 

Én megtaláltam! :)

Folyt. köv.... :)